Hátrapillantottam a vállam fölött: – Kérlek, mondd, hogy nem szerelmet keresel abban a pöcegödörben. Miután megbizonyosodtam róla, hogy megkapta, visszafordultam az asztalokhoz, és mosolyt csaltam az arcomra. Lehajtott fejjel, rám szegezve a tekintetét, úgy nézett ki, mint egy macska, amely sarokba szorítja a zsákmányát. Vettem egy mély levegőt, és bólintottam: "Igen, újra megtenném."Nem tudom, miért mondtam ezt neki, de most már nem volt meghátrálás.
Szóval megpróbálom megtalálni a módját, hogy dolgozzak veled."– Annyira klinikailag hangzik az egész. Egy kis félmosollyal találta a tekintetemet, és pontosan tudtam, mire gondol.
Vicces, de betöltöttem a 30-at, és hirtelen már nem érdekelt annyira.Érdekelt, de tudtam, hogy végül elfut. Az egész világ számára így színlelni nem volt a legrosszabb beszélgetés mostanság, csak mosolyogtam a csaposra, kifizettem az italomat, majd megfordultam, hogy az asztalokhoz navigáljak, ahol a csoportunk összegyűlt. Az ördög elmosolyodott, szívet megállító mosolyt, amilyet még soha nem láttam.– Szerintem az lehet. Túl közel lebegett, amikor Jane elhelyezett minket egy csoportképhez. Egy pillanat múlva odahajolt, és amikor elfordultam, hagyta, hogy az orra kövesse az arcom vonalát.– Hogy fenyegetem Mariah-t?Szégyentelenül nem tudtam visszatartani a feltörő nyögést.Éreztem, ahogy az élvezet hulláma száll el rajtam, és megesküdtem, hogy a feromonjai egy igazságszérum. ."A kezem a mellcsontomra tapadt, és lassan, kimért levegőt vettem."Őrülten hangzik, de a fájdalom segít lélegezni, segít ellazulni, kiránt a bennem zajló szarból."Annyira elbaszottul hangzott nekem, ha csak azt mondtam, hogy szánalmasnak, megtörtnek és gyengének éreztem magam, de ő tudni akarta.Öt évvel ezelőtt, a pokolban, alig egy éve még csak nem is feszegettem volna ezt a témát.
Mire Jane azt mondta, hogy „jó” képe van, már kortyoltam az italomat, és a tömegen keresztül a bárhoz nyomultam. Hogyan is beszélhettünk erről, Raye kanapéján minden helyről?"Tehát semmi kis beszéd, semmi érzés, diszkréció és kizárólagosság."Ismét könnyedén visszarántott minket a témához."Akármi más?"– Ezt nem tehetjük meg. Végül Eli odanyúlt, és vett egy marék popcornt.– Szóval azt tervezed, hogy minden alkalommal keresel valakit?Megvontam a vállam: – Először azt hittem, de most azon tűnődöm, vajon ezek az emberek nem túl kemény magok-e számomra. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elvegyüljek a tömegben, mégis sikerült szinte azonnal megtalálnia. Eli ismét teljes elméjében a dicsőség olvasása közben a tévé felé fordult."Miért nem tesszük meg, ha jövő pénteken találkozunk, akkor tudom, hogy elfogadtad a megállapodást, és nem kell többet beszélnünk róla."Újra lapozgatni kezdett, és megkérdezte: "Akció, horror, dráma vagy vígjáték?"– Akció – suttogtam a válaszom –, mindig akció/kaland. Ez egy megállapodás. Megállt, amikor látta a zavaromat, és megkérdezte: "Mi van azzal az idegennel, akit annyira szeretsz?"– A személyes kapcsolat hiánya – válaszoltam tényszerűen.– Nem akarom megkérdezni, milyen volt a napjuk, nem akarom megosztani az érzéseimet."Rendben, akkor mi van, ha ez lenne az egyik szabály? Semmi beszéd, semmi érzés."Hátradőlt, és várta, hogy kattanjon."A szabályok?"Hülyén kérdeztem: "Mint piros, sárga, zöld?""Pontosan melyek a radiometrikus kormeghatározás különböző típusai.
Komolyan, nem vagyok az."Megvártam, míg ez a mosoly elhalványul, és bólintottam a helyét felváltó komoly pillantásra. Eli arca semmit sem árult el, ugyanaz volt az apró mosoly, ami a védjegye volt, de a tekintete védve volt.
Idegessé tett, ez több volt annál, mint amit mondott, ez az energia áradt ki belőle.– Nem ezt kérted?Elpirultam és bólintottam, ő vállat vont és várta, hogy mondjak valamit.– Akkor mire van szükséged?– kérdeztem végül a kíváncsiság kedvéért."Diszkréció, ez hatással lehet a munkámra, ha kikerül."Bólintottam, és vártam, hogy folytassa.– Kizárólagosságra van szükségem, nem értek a megosztáshoz. Borzongás gördült át rajtam, ahogy eszembe jutott az előző este, és minden kellett, hogy ne húzzam el. Ez túl közel volt számomra az elkötelezettséghez."Miért? Mert megijeszt?"Egyszerre gyűlöltem és szerettem azt, ahogy úgy tűnt, átlát rajtam a problémáim igazságára."Utálom megszegni neked Mariah, ez most egy kapcsolat. Az egyetlen zavar az enyém volt.– Visszatérő idegen – töprengtem visszacsúszva a kanapéra.– Gondolj bele. A banki pénztárossal folytatott beszélgetések egy kapcsolat. Egy pillanatig csend volt, mielőtt levegőt vett, és azt mondta: "Gyönyörű vagy. Nem tette, ehelyett a dühítő férfi várt és figyelt. Tekintetem az ölemben lévő tálra esett, és küzdöttem, hogy megtaláljam a szavakat."Néhány nap rossz, annyira rossz, hogy éreznem kell valamit, bármi mást. Nevetett, én pedig elnézést kértem és beálltam mögé. De nem volt szerencséje, Eli szorosan mögöttem sétált, mint a világon minden alkalommal, és nincs más hely. Miközben kihúztam a pattogatott kukoricafőzőt, ő pedig átnyújtotta nekem a szemeket, kétségbeesetten próbáltam elfelejteni zavaromat.- Szóval mondd el, miért nem vagy a piacon – mondta Eli, miközben átadta nekem a vajat is, majd felugrott, hogy leüljön a szigetre."Számít?"Reméltem, hogy távolságtartónak hangzik, miközben az érzelmek veszekedtek bennem.– Abszolút – mondta."Ha kikerülsz a forgalomból, mert kiakadtál egy dögön, aki összetörte a szívedet..." "Nincs zuhanytáska" - rohantam, hogy félbeszakítsam -, nincs összetört szív.– Akkor mi van?Hangjában nem volt érzelem, még csak nyoma sem volt az érdeklődésnek. Nem tudtam nem visszamosolyogni.– Megállapodást köthetsz, amely szimulálná az ilyen típusú tapasztalatokat. Túlságosan is alig akartam belefojtani a vallomásomat valamibe, bármibe, ami arra késztet, hogy elfelejtsem. Pontosan tudtam minden nyakkendőjének árnyalatát, de tegnapig nem tudtam volna megmondani a szeme színét. Most vagy talán egy év múlva Eli rájön az igazamra és elfut, akkor miért számított?Nem volt bennem, hogy tovább színleljek. Az éjszaka hátralévő részét elkerülve a dühös tekintetét, és úgy tettem, mintha izgatott lennék, hogy velük lehetek.
Comment