A nő felnyögött. Ezúttal tényleg csomót kellett kötnöm, és összerándultam, ahogy a bordó selyem ráncosodott és összetört. csodálatos volt. Elvinni őt. Valaki elgondolkodott ezen... Kioldom a bokádat, és előre viszlek.
Bizonyos értelemben teljesen megőrjíthetném, ha egy helyben állok. ez."Kiakasztottam a nyakkendőket a vödrökből, és előre toltam, hogy felálljon a polcoknak. Tekintete csak gyilkosnak mondható. De úgy érzem, szükségem van egy hasonló ösztönzésre, hogy ne mozdulj. Az ajkai közé húzta vastag csuklómat, és erősen szívta, nyögései pedig halk, de hevesek voltak, miközben ujjaim ritmikusan döngölték belé.– Valahogy egy sárkányra gondoltál, abban a helyzetben – leheltem a fülébe, nem lassítva a ritmusomat. Istenem, én őt akartam, mindent egyszerre akartam megtenni vele, mindenhol a farkam, mindenhol a kezem. Felváltva nyöszörgött, sikoltozott és nyögött, de elfojtotta, ahogy hevesen arra összpontosított, hogy engem szopjon."Mindannyian megfeszültek, fehérek vagytok, mint a papír, és van benned valami nagyon légies, mintha elkapnál egy széllökést, és indulhatnál felfelé..." és enyhén lelassítottam a ritmusomat, és intenzíven döngöltem felfelé. Azt vettem észre, hogy visszakalandozom erre a kifejezésre. Körülnéztem, hogy az arcát lássam.
Elvinni őt. Teljesen mozdulatlanul tartottam, alig érintettem, ő pedig vonaglott és nyávogott, könyörögve nekem.– Tetszik az ujjam ott?– érdeklődtem amilyen nyugodtan csak tudtam. Aztán megint arra gondoltam, hogy az anyag kemény, négyzet alakú csomójára néztem, van ebben valami egészen művészi. Lekötöttem a csomót, ezúttal nagyjából, és szorosan.Örömmel vettem tudomásul, hogy a polcok valójában hátul a falhoz voltak rögzítve. Meglepetésből mondta újra az agyam. Látni akartam, ahogy a polcokon terpeszkedik, csak hogy lássam, hogyan néz ki, de az egész vödör elrendezéssel együtt ez meglehetősen praktikus és kényelmetlen volt.
Egész teste mély frusztrációban ívelt, vonaglott a korlátai között.És a hang, amit kiadott, éles, dühös nyöszörgés volt, tele dühvel.Öklébe szorult a nyakkendő, és harcolt a kötelékek ellen, őszintén frusztrálva. Textúra, szín, kontraszt, narratíva, mindez benne volt a keretben. Körülbelül a következő órában rájöttem, hogy egy mérföld széles versenysorozatom van, amiről még nem is tudtam."Ó, valóban?"Elmosolyodtam, meglepődtem a vehemenciáján, de megnyugodtam, hogy minden bizonnyal jól csinálom, vagy legalábbis úgy tűnt. A másik kezemet leemeltem a csiklójáról, és felemeltem, hogy egy csuklót a fogai közé szorítsam.– Nem kell mondanom, hogy ha túl harapsz, abbahagyom, igaz?A nő nyöszörgött, és a feje csak halkan bólintott online társkereső szöveges etikett.
Comment