A testünk közötti térben nő a hő. A szám grimaszba görbül, miközben Kade reakcióját várom."Látom."Ő áll. Az a magas, sovány test sima sétával mozog, mintha nem csak sarokba szorított volna.
Lábujjhegyen lépkedünk a hálószoba ablakához, kuncogunk, mint a háromévesek. Kade újabb fahasábot rak a kályhához.– Szóval... Mindenben homályosnak és gúnyosnak kell lennie. Jobb leszel."– Emlékszel, mert legutóbb, amikor megpróbáltad, felgyújtottad a pázsitomat?Phoenix rám mutat, kék szemei fellobbannak.– Csak azért akarsz piacra menni, mert nem akarod megtenni.– Ne hazudj ott.vállat vonok."Ez semmin sem változtat. A tenyeremben lévő tégelyre pillantva láttam, hogy egy apró, remegő lény pislog rám. Csak engedd el. Még mindig."Lassan fújom ki a levegőt."Csak idő kérdése.". Másnap Ray átjön. Ez, ellentétben a múltkor, ez nem egy bő ing. Nem tud segíteni, mint egy normális ember hegyen sétáló társkereső alkalmazás. – Ezt nem tudom megerősíteni vagy cáfolni.
Egy kibaszott szívességet teszek neked.– Ilyen ütemben te is összetörtél. Zsúfol, amíg a falnak nem hátrálok. A tenyeremet dobogó szívemre helyezem, és próbálom megnyugtatni az idegeimet. Válaszul macerás leszek."Igen. Felpillantok a munkámról.– Összetörtél, Phoenix. Elakad a lélegzetem, amikor a fejem mellé nyomja a tenyerét.– De elmondom neked, városi lány: ha bemész oda, olyan édes és ártatlan, mint te... És..." Ray az üveghez nyomja az arcát.– Egy nagy dobozt cipel valamivel.– Valószínűleg édesem.
Nehéznek érzem a melleimet. Fiatal."Gyönyörű.Élénk. Csinos. Valahogy jobban el vagyok keseredve attól, hogy így szólít, mint attól, hogy kis híján a seggemre döngöl."Rendben van."Olyan közel van hozzám egy szoba e kis szekrényében. Végül is két éve volt. Nyomasztó, sőt. Felgyújtja a lángot, mielőtt a szemembe néz.– Nem kellett ezt tenned – mormolom, és képtelen vagyok másfelé nézni.
Aztán megáll, elidőzik az ajtóban, mielőtt metsző vigyort lövell rám.– Csakúgy, mint ahogyan engem tartottál szemmel. A mályvacukrunk pálcikára szorult, ropogósra pirul.– Szóval... A szám az idegére szakad.– Ó, nem, nem fogsz.
Később, ahogy a whisky tovább kígyózik a vérkeringésünkön, a nevetésünk egyre hangosabb, a motor hangos dübörgése visszhangzik kívülről. Természetesen whiskyvel megspékelve. Kade az első, aki megtörik, és visszapillant a tűzre.– Biztosan megfagysz itt éjszaka.
Közelebb néz."Valaki most kiszállt. Ray a csészébe bámul."Igen, kérem."Nem fogok hazudni meghatározza a szén-dioxid kormeghatározást és felhasználását. Kinyitja a kamrámat, és kevesebb mint öt másodpercre eltűnik benne, mielőtt felmordul: "Megtaláltam."Ami...kicsit furcsa, mert még a fáklyát sem gyújtottam meg neki. Szép kombi – csicsereg Ray.– Nagyon hetvenes évek. Amikor visszatérek, Kade tüzet rak a fatüzelésű kályhában.
Két lépést tesz, leereszkedik, és egy késes mozdulattal a padlóra csapja a fejjel lefelé fordított tégelyt. Olvass.
Comment