Olyan "masszív" kinézetű volt, amit a lány ellenállhatatlannak talált, és láthatóan nagyon vigyázott magára fizikailag. Feltételezte, hogy ez a férfi udvariasan beszél, de úgy tűnt, hogy általában érdeklődik a válaszai iránt.– Oktatás – válaszolta a lány."Bachelor diplomámra megyek, és remélem, hogy előbb-utóbb tanár leszek.""Ó, igen? Milyen szinten?"Úgy tűnt, minden szavára összpontosított.– Ööö... Rengeteg pénzt kerestem. Mire a buborék kipukkan, egy szép kis fészektojást rejtettem el, leginkább a hanyatlástól védett. Továbbra is figyelte minden mozdulatát. És a kávé jól hangzik. Te semmit nem tudsz erről..." Éppen ekkor megszólalt a mobiltelefon csengőhangja. Nem tudta abbahagyni a vigyorgást, miközben felvette a rendelést, és mindent megtett, hogy profin viselkedjen.„Hiányoztál” – hangzottak ki az első szavak a száján.– Te is hiányoztál – mondta, és megharapta az ujját, nehogy sikoltozzon."Úgy tűnik, ez az elmúlt hét egy hónap volt" - mondta.– Nos, ma délután lesz órám, de utána szabad vagyok.– Nem akarok belevágni a tanulási idejébe – mondta.– Fontos, hogy folyamatosan emelje az osztályzatait.– Rendben leszek – erősködött a nő.– Rengeteg időm van tanulni a hét végén, amikor távol vagy.. úgy értem, csak iszom egy vizet."És neked?"– kérdezte a pincérnő Hunterhez fordulva.– Iszok egy pohár Cabernet Sauvignont – válaszolta.
És ez otthon, Indianában."Úgy érezte, túl sokat beszél. Meg kellett állnia egy pillanatra, hogy ez a gondolat elsüllyedjen.
Ez a hely nagyon...szép."Hunter körülnézett, mintha most először mérné fel a helyet.– Gondolom, még nem jártál itt?"Viccelsz?"- mondta nevetve."Nem engedhetek meg magamnak egy ilyen helyet. Hunter azonban ragaszkodott hozzá, hogy rendes ételt rendeljen, ezért az egyetlen ételt rendelte, amelyet felismert: csirkeparmezánt."Mit dolgozol?"– kérdezte a lány, miután ismét egyedül maradtak.– Építőipari vállalkozásom van – magyarázta."Rögtön a középiskolában kezdtem, egy független vállalkozóval dolgoztam, akit ismertem. Sokféleképpen megfélemlítette őt. Dani kuncogva válaszolt. Amikor Peter megkeresett, egy történeten dolgoztam, aminek nincs kezdete a vége.
Valami más van benned, és szeretnélek jobban megismerni."Ez az egyik dolog, amit szeretek benned, Dani. Mindent tudni akart róla, a gyermekkori tapasztalataitól a jövőbeli céljaiig társkereső oldal be. társkereső oldal keresztény.
Az étkezés végén Dani a zsebkönyvébe nyúlt, amikor megérkezett a csekk, és nevetve ragaszkodott hozzá, hogy a lány tegye el. Ez számomra olyan, mint egy egész hónapnyi élelmiszer!– Dani, örültem, hogy megcsináltam – mondta, és leült az asztalhoz."Egyszer fiatal voltam, és küzdöttem, hogy kifizessem a számlákat. Mielőtt a lány egy szót is szólhatott volna, a férfi az ülésére dőlt, kezébe fogta az arcát, és lágy csókot nyomott az ajkára, elektromosság hullámokat küldve a testébe.– Köszönöm a randevút – suttogta, és megcirógatta a lány arcát.
Vagy soha nem házasodtak össze, és emiatt haragszik a férfiakra, vagy pedig elváltak, és emiatt neheztelnek minden férfira. Beszélgetésük sokkal könnyebben zajlott, mint ahogy azt az ember elképzelné, amikor két, tizennyolc éves kortól elválasztott idegen beszélgetést folytatnak.
Benyúlt a kötényébe, és az asztalra tette a csekket."Nos, köszönöm, hogy bejött ma. Nem tudott tovább várni.7:01-kor még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, és leereszkedett a kollégiumi épület lépcsőjén. Várni akart még néhány percet, hogy ne legyen olyan ideges. Amikor befejezte az étkezést, és kérte a csekket, Dani az asztalra tette, és a szemébe nézett.– Kérem, ne adjanak több hatalmas borravalót – mondta.– Már több mint eleget tettél. Egyik kezében egy kávéskannát, a másikban egy tálcát étellel tartott.Óvatosan letette a tálcát az egyik közeli üres asztalra, és az asztalnál ülő két vásárló elé tett egy-egy tányért.
Megtudta a családtörténetét, és azt, hogy Dani apja hogyan hagyta el a családjukat, amikor Dani fiatal lány volt. A lány viszonozta a mosolyát, és megfordult, hogy távozzon.– Dani – mondta, és kezet nyújtott."Örülök hogy megismertelek."– Örülök, hogy találkoztunk, Hunter – mondta.
Comment