Megígérem, hogy jó lesz."Elfordult, és beletúrt a hajába... Ki kell rúgnom.""Nem! Kérem, ne rúgjon ki, uram. Szemem mögött szárnyaltak a színek, és dühöngő szívverésem eldugulta a fülemet, ahogy a tiszta élvezet hulláma után a tiszta érzés csapódott belém. Azt szeretnéd, ha hagynám ezt büntetés nélkül" - jelentette ki körülöttem. Nyeltem egyet, és próbáltam lenyelni a félelem árnyalatát, amit kiváltott.– Szia, uram. Hallottam a hangját, amint határozottan, egyenletes hangon számol, és azon kaptam magam, hogy erre koncentrálok, nehogy elforduljon. szükségem van a...
sztorid, amiről nem éreztem úgy, hogy hiányzik a történet eleje!Más néven írsz?Remélem, hozzátesz egy 2. Körülbelül egymilliomodik alkalommal gondolkodtam kétségbeesetten, mióta felvettek. kérem, uram. Csalódottságot éreztem, hogy nem lesznek nehezebbek. szükségem volt rá.- Kérem.. társkereső oldalak delfin. A térdem remegett, de nem tudtam eldönteni, hogy ez a félelem vagy az izgalom.– Nem hagyom ezt büntetés nélkül – mondta határozottan.
Mögém jött, és egy gyors mozdulattal a bokámhoz rántotta a nadrágomat. Még csak most kezdtük" - mondta gonosz kuncogással.– Mit szólsz hozzám-áááá!az utolsó szavak sírásként repültek ki a számon, ahogy az első ütésre letette a kezét.
Mi történt?- gondoltam szinte pánikszerűen."Ha úgy veszed a büntetésedet, mint egy jó lány, megfontolom, hogy megengedjem a munkádat. A hátam azonnal fellángolt egy sötét fájdalomtól, amely gyorsan furcsa izgalommá enyhült, ami jobban összezavart, mint bármi más, ami történt. visszatartanak.
Csak egy másodperc töredéke tétovázva rohantam az asztalhoz, mielőtt lehajoltam, és vártam, hogy mi következik. Jonathan fölém hajolt, és még egyszer hozzám csapódott kemény, erőteljes lökéssel, amitől az íróasztal zörögni kezdett.
Rémülten olyan sietve felfelé lőttem, hogy majdnem belebotlottam a saját nadrágomba.
Comment