A hasonlóság ébresztőt indított el a fejemben."Úgy hallom, lemaradtam egy nagyszerű buliról tegnap este." Letörölgette a bárját, átadott egy menüt Gage-nek, és figyelte, ahogy a bár mögé érkezem, hogy közelebbről megnézzem a Fantom képét.– Te… nem voltál itt tegnap este?Suttogva kérdeztem "Nem...az utolsó pillanatban hívtak be a másik munkahelyemre, hallom..." Hirtelen félbeszakítottam: "Ki ez? Ki ez a képen?"A körmöm rákoppintott a fényképet borító ólomüvegre. Ő maga nyitotta meg ezt a helyet még 1902-ben... Hitetlenkedve rázom a fejem Gage kérlelhetetlensége miatt. Közelebb hajolt, mögöttem állt, miközben mindketten a falon lógó Syd képét néztük.– Tudja, milyen az, mint hadnagy... Páromra pillantottam, ő mélyen elbeszélgetett a hetyke pincérnővel. Közelebb hajolt hozzám, hogy halványan megpillanthassam az illatát. A köpenyét markolva lehúztam magamhoz, a szám hüvelyknyire az övétől, amikor megszólalt egy csipogó, ami széttörte a varázslatunkat társkereső oldal nyugdíjas szakembereknek. Még közelebb húzva magamhoz, teste megingott a zenére, és halkan kuncogott a fülembe. a fűzőm hátulja.– Lélegezz La Fay-t, csak lélegezz – suttogta a fülembe, lassan kifújtam, testem ellazulni könyörgött, kezeimet a karjainak külső oldalára tettem. felső ajak, "...gondolom, ki vagyok..." a fejemet a kezébe szorítva magába húzott, nyelvével végighúzott a fogaimon, lazán megkóstolt, ajkai mélyen húzódtak az enyémből "...ki vagyok Hadnagy?"Legyőzve az átadás igénye, hogy feladjam a kemény külsőmet, ha csak éjszakára... Felnyúlva megragadtam az ing gallérját, csinos kis arcát az enyémmel egy szintre húzva.
Azonnal felismertem néhány barátomat.... Leküzdöttem a késztetést, hogy felemeljem a felsőmet egy 5 éves, kényelmetlen buliruhájában ugráló modorában."Nos, úgy tűnik, tudod, ki vagyok...
A hangja épp elég halk ahhoz, hogy halljam. Lassan kioldottam a köpenyemet összefogó selyemzsinórt. A csaposra pillantottam, aki a szemét fürkészte...
mind-mind nehézzé tette a terepen töltött napot lenyelni, amikor a közelben volt, és folyamatosan felhívta a figyelmet csinos fiú arcára. mosoly.És enyhe biccentéssel, amit mások nem vettek észre, rám kacsintott, mielőtt teljes figyelmét a várakozó hölgyre irányította volna. - Hölgyeim - suttogtam finom fejbiccentéssel, halk hangok gabalyodtak a nyomomba. Egy pincér suhant el mellettem, a karom kilőtt, mint egy golyó, és felkapott egy pohár pezsgőt az elhaladó tálcáról.
Rövid, sötét haja fényfoltokat vett fel a gótikus stílusú gyertyatartókból, amelyeket a szobában helyeztek el.– Hadnagy – súgta a fülembe, most veszélyesen közel állva hozzám –, ne mondd, hogy nem ismersz fel?Egy csipetnyi nevetés játszott a szavai mögött. Hallgattam a fantomok hangját, ahogy viccelődött az újonnan érkezőkkel.
Megragadtam a kabátom, meg akartam mozdulni a lábam, és minden lépésben parancsoltam nekik, ahogy kivittek Syd-ből, testem nekiütközött a jelöletlen járművem oldalának, derékban meghajolva, kezeimmel eltakartam az arcomat, és a levegőt belenyomtam. Zavaromban röviden bepárásodott a szemem. Halloween maskarabuli vagy sem...egyes emberek jelenlétét nem lehetett eltitkolni. azt mondta, hogy elmondja, sajnálja, hogy el kell mennie.
Magához húzott, szemeim a mellkasára fókuszáltak, újra a köpenyem alá nyúlt, megtámasztva önmagam, visszatartottam a lélegzetem, és készen álltam, hogy tiltakozásul az álla alá emeljem a jobb karomat, amikor éreztem, hogy finoman kioldja az első horgot. A maszkja mögül a szeme ugratott, ó, azok a szemek, olyan árnyalat, amely csak az óceán fúziójából eredhetett.
ezt nem tudod megmagyarázni. Amikor gyorsan észrevettem egy üres széket a szoba sarkában, vizuálisan felvázoltam a tervemet...
Lassan a sarkamra fordultam, és a levegő minden porcikája összeszorult a mellkasomban. Egyik kezével még mindig szilárdan a derekam körül a Fantom ujjai végigfutottak a fűzőm csontja mentén, ami most kezdett belevágni a bőrömbe.Önkéntelen nyögés menekült el tőlem. Hangja megnyugtató és megnyugtató kaliberű volt.Összehúzom a szemem, ismerem ezt a hangot, többször is hallottam. Egyszerre beindítva a motort a kocsim utasülésére dobtam a maszkomat, és a kocsit hazafelé fordítottam egyetlen gondolattal...alvás. A hang gazdag volt, lágy és nagyon biztos önmagában. A szeme huncutul felcsillant saját megjegyzésére. nem tudom, ki volt... benne volt."Megkocogtatta a mellkasát: "ez volt az élete". minél kevesebbet sétálok ma este, annál jobban járok.
rendben van, La Fay, ez..." pont akkor pár bulizó durván beleütközött kettőnkbe. a tüdőm, egyre mélyebbre, a kezem remegett, ahogy felemeltem, az ajkaim remegni kezdtek.
Comment