Clintet és Samet a porban hagyta, miközben gyorsan a lakóház felé tartott.
A szüleim nagyon elleneztek, de... Ritkák voltak, de előfordultak.
Megszökött előlük, és nem állt szándékában visszamenni. A lány szembefordult vele, és egy takarót szorongatott a mellkasához, hogy eltakarja a meztelenség egy részét. A repülő leszállt. Hallotta, ahogy a nő a háta mögött felveszi a ruháit. Steve kiért a repülőtérről, gyors lépteivel és komoly arccal megmutatta, hogy küldetésen van, és nincs ideje megállni. Steve türelmetlen volt. Kiment a városba, és elindult a cím felé. Clint jelezte Samnek, hogy a következő 15 percen belül leszállnak. A repteret Dallas Executive Airport-RBD-nek hívják, és körülbelül 10 percre van Lucy lakóházától. Van szó a lányról?"Steve a fejét rázta."Főiskolai barátja, Stacy volt az első, aki felhívta, miután 24 órán keresztül nem tudta elérni.
Milyen szörnyű lenne, ha a neved kiszakadna a lelki társad testéből. Tudta, hová megy. Amikor megfordult, hogy az arcába nézzen, a férfi rájött, hogy a hallgatása túl hosszú volt."Ez szép."– fejezte be bénán. A hang, ahogy Lucy megköszörüli a torkát, kihozta Buckyt a transzból. A harmadikat kidobták az ablakon. Nem sok üvegszilánkot látott a lakás padlóján, ami azt jelentette, hogy belülről betörték az ablakot. A lakásban, amelynek szintén betört az ajtaja és ablaka, 10 fokos a hőmérséklet.
Az ajtóban találkozott Clinttel.– Mi a véleményed?Megkérdezte a bérgyilkos mestert."Aki csinálta ezt, az jó volt. Azt mondta, hogy New Yorkban mindenhol lesz válasz. A szája tátva maradt, ahogy bámult. Megkereste az ablakot, és eléje állt. Kereste;tökéletesen mozdulatlan maradt, kíváncsi volt, vajon képes lesz-e észrevenni őt mozgás nélkül. Bucky sima mozdulatokkal mászott le, és egy párduc csendes kecsességével zuhant le a nyolc láb magas legalacsonyabb ágról. Bosszúálló angyalként söpört be, és megmentette, de úgy tűnt, semmit sem tud magáról. A férfi bólintott. – Bucky?– kérdezte próbaképpen, miközben a csomagtartó becsukása után lefeküdt a rögtönzött ágyba. Kinyitotta volna az ajtót, hacsak nem lógott, törött a zsanérokon. Olyan szépség volt, amit láthatott, és amit nem lehetett ellopni tőle. Sam felsóhajtott, és eltette a telefonját. Annyi magánéletet érdemelt, amennyit csak tudott adni, amíg átöltözik randevúzni egy nárcisztikus vörös zászlókat.
Comment