Annyiszor megcsókoltam.
Aztán ragaszkodtam hozzá. Egyedül ültem az udvarunk hátsó részében. Valószínűleg húsz-huszonöt ember volt a mi kis kétemeletes, három hálószobás házunkban.Üres érzés volt.
Valójában nem vagyok benne biztos, hogy sokkal rosszabb módszerekkel tudtam volna megoldani" - mondtam sóhajtva. Kevesebb mint kilencven perces repülés volt. Nem terveztem, hogy visszajövök a hálaadás napjára, ezért a szüleim és a testvéreim Seattle-ben vannak meglátogatni a nagynénémet és a nagybátyámat. Te voltál az első."Nem tudom, lehet, hogy ez a hangnemben volt, talán az én képzeletemben, de valami abban, ahogy mondta, azt mondta, hogy már nem én vagyok az „egyedüli” hogyan lehet megkérdezni egy lánytól. Elfordítottam a tekintetem az előttünk lévő kifutópályára érkező kereskedelmi repülőgépről.– Hmm?– Felhívták a járatszámunkat, ideje indulni.- mondta, és az enyémbe fűzte az ujjait. A másik kezével mögém nyúlt, és a nyakam és a lapockáim közé simogatta. Nos, most végre újra éreztem valamit, amit azonosíthatok hogy randevúzik-e vagy sem. Nem nézett a szemembe. Kimerült.
Mindig is fogom. Bementem a konyhába, és letettem a táskámat a konyhaasztal mellé, mintha most értem volna haza az iskolából.
Nem kellett nekem háziasszonyt játszania.– Tudom, hogy kávét ittak tavaly a döntő hetében, feketén veszed?Felnyúlt a szekrénybe, de a cukortartó túl magas volt ahhoz, hogy elérje.– A fenébe, nem érek rá, folyton azt mondom apádnak, hogy ne tegye... Anna is ilyen volt. Lágyan hozzám hajolt, majd zokogni kezdett. Elkezdtem bocsánatot kérni, ő pedig a szájával eltakarta a számat, és mélyebben magába húzott. Apám szemüvege ott volt a dohányzóasztalon.
Húsz perccel később már a levegőben voltunk. Szenvedélyesen csókolt meg, én nagy szükséggel csókoltam meg. Majdnem megmondtam neki, hogy nem oda mentek, felmentek a legfelső polcra.
Comment